Fehérvár
Évszázadok tükörszőnyegén
átsimulva, végül rátaláltam
a fehér városfalak fövenyén,
fakó bástyáid között kutatva,
tornyaiddal éghez hajolva,
hős۩szikáran, pazar kincseidet
óceánon át messzire raboltan,
de mégis lánglobogva, élőn,
örök mementóul visszaidézőn
elfeledett lovagi múltat,
fénylő évszázadok
krónikás emlékszövetét.
.
Te itt tündökölsz,
de hol létezik a
mi Fehérvárunk?
.
Káprázata már nem látható,
még hófehér csontvázfalai
sem tapinthatóak…
Kincstára széthordattaték,
falai elbontattaték,
álmai elraboltaték.
.
Ám mégis LÉTEZIK!
Keresd Holdvilág-talapzaton,
láthatod minden Csillagablakon,
reád köszön a Napban,
s ott minden alakban
SzívღRózsák
vigyázzák
álmait.
Hát tudd:
TE vagy a
FEHÉRVÁR
immár…
Velez Blanco, 2020. január 29.
T. Papp Ágnes